A skandinávok közelebb kerültek a természethez és ennek adtak kiemelt szerepet bútoraikban, míg az olaszok a népi kéz munkáját emelték ki, így a díszítő elemetnek fontos szerepük lett. Amerikában pedig mindezzel ellentétesen a sorozatgyártást tartották fő szempontnak és a tervezőke szerint alkották bútoraikat.

Ebben az időszakban jelentek meg az új anyagok, mint például a nejlon és a polipropilén. A háború miatt korlátozák a nyersanyagok fölhasználását, ezért a tervezők olyan anyagokkal kisérleteztek, amit előtte még nem használtak. Ekkor jelent meg a habszivacs és a repülőgépgyártásból fejlesztett üveszál. Tartós és könnyű darabokat lehetett velük készíteni.

Szintén a korszakra jellemzően megkezdődött az újrahasznosítás. A nyersanyagkorlátozás miatt sok tervező hulladékból készített stílusos bútorokat.

Nagy Pehelycukor kanapé Geore Nelson Associates, 1955, USA

Gyémánt pihenőszék Arieto Bertoia, 1951, USA

Tojásfotel Arne Jacobsen, 1957, Dánia