Frissen vágva szinte fehér, de hamar bevörösödik. Nagy előnye, hogy lakkozással és pácolással kész alapanyaggá tehető. Többféle színt is elbír.

A bútoriparon kívül egyéb használati tárgyakat is készítenek belőle. Jól ellenáll a víznek, ezért régen hidakat, aknákat is készítettek belőle. A kontinensen többfelé is kedvelt alapanyag volt. Készítettek belõle szekeret, kereket, tálakat, kanalakat, fapatkókat, hering-hordó léceket.  Európában nagyban használták cigarettásdobozokhoz, a vöröses cédrusszerûsége alkalmas volt rá. Ha mocsárban volt a fa, akkor elszínezõdött hasonlított az ébenfához. A Skót-felvidéken ezekbõl szekereket készítettek, nevének késõbb a "Skót Mahagóni"-t kapta. Az égerfa ágai jó szénalap volt, és jó volt a puskaporhoz is. Kelmefestõk, tímárok és szûcsök használják a kérgét, és a halászok is használják a hálócsapdákhoz.

A fiatal fa törékeny és könnyen megmunkálható, az idősebb példányuk ugyanakkor színesebbek és erezettebbek.